Lovas szakági portya az 50. Hunyadi cserkészcsapattal
Április 13-án lovas szakági portyára indultunk csapattársaimmal, kiegészülve kerületünk egy-két lelkes cserkészével.
9:30-kor gyülekeztünk a szombathelyi vasútállomáson. Szerencsére, mindenki időben megérkezett, majd felszálltunk a vonatra, ami 10:05-kor már startolt is. Szinte az egész úton jó kedvünk volt, énekeltünk, játszottunk és beszélgettünk arról, vajon milyen lesz a hétvége. Tehát az a 4 órás út nagyon gyorsan elszállt, hiszen jó társaságban repül az idő. Megérkeztünk a Déli pályaudvarra majd metróra, utána pedig HÉV-re szálltunk, ami már teljesen a szállásunkig vitt minket. A megérkezés után azonnal birtokba vettük a cserkészházat és a jókedvünk egyre jobban fokozódott. Ahogy végeztünk a berendezkedéssel, a fiúkkal már ki is mentünk focizni a ház melletti pályára. A lányok addig beszélgettek és nézték a focimeccset. Miután jól kifáradtunk, mindenki felvette az egyenruháját és irány a közeli templomba, hogy közösen részt vegyünk a vasárnap előesti szentmisén. A megszokottnál kicsit másabb volt a légkör a templomban, de egy nagyon szép szentmisén vehettünk részt. Lelkileg feltöltődve visszamentünk a szállásra és leültünk vacsorázni. Mindenkit Edgár MRI-pack-jének kicsomagolása kerített a hatalmába, az ízéről már megoszlottak a vélemények. Kaja után megraktuk a tábortüzet és egy legalább két órát beszélgettünk a tűz körül. Miután az utolsó parázs is kialudt előkészültünk a lefekvéshez. 00:00-kor már mindenki az igazak álmát aludta.
Második nap: Hivatalosan 7 órakor lett volna ébresztő, de csodával határos módon már mindenki felkelt fél hétkor. Reggeli után összepakoltuk a kis táskáinkat, és ismét HÉV-re szálltunk. Piliscsabára ahol a budapesti lovas cserkészek már vártak ránk. Bemutatkoztak, beszélgettünk velük és kezdetét vette a lovas foglalkozás.
Először elmondtak a főbb szabályokat, majd csoportokra osztva megismertettek minket a lovaglás fortélyival. Az első állomáson a ló és lovas közti kapcsolat kiépítéséről volt szó. Azt mondták, a legelső feladat: meg kell tanulnia a lónak, ki is a vezér. Nagyon izgalmas és érdekes volt, hogy egy ekkora állatnak milyen kedves és nyájas természete van. Megtanultuk hogyan kell őket futószáron vezetni és egyértelmű jelzéseket adni neki, ha jól vagy rosszul csinál valamit. Az a ló, akivel én dolgoztam nagyon a szívemhez nőtt.
A második állomás azoknak volt jó, akik nem sokat ültek még nyeregben, hiszen itt egyensúlyozó és dinamikai gyakorlatokat kellett végrehajtani lóháton. A harmadik állomáson pedig a már tapasztalt lovasok kezükbe vehették a kantárt és egyedül lovagolhattak. Rengeteg képet csináltunk, és annyi felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, hogy csak na! A nap végén búcsút vettünk a lovaktól és gazdáiktól, és visszatértünk a szállásra. Pihentünk, majd este vacsoráztunk. Utána csocsóztunk és társasoztunk, végül pedig kiültünk a az udvarra a tűz köré. Itt átbeszéltük a hétvégén történteket, pozitívumokon kívül ne is tudtunk másról beszélni. Viszont szóba jött az is, milyen jó cserkésznek lenni, és hogy ez mekkora ajándék. Ezután jött a szokásos fürdés és és takarodó.
Harmadik nap: Ezen a reggelen már senki nem kelt fel 7 előtt, hiszen mindenki fáradt volt. Szintén jött a reggeli rutin, majd utána takarítás és pakolás. Szépen rendet raktunk és búcsút vettünk a cserkészháztól. Ismét felszálltunk a HÉV-re és elindultunk a Gellért-hegyhez. Felsétáltunk a kereszthez és a Szabadság-szoborhoz, megcsodáltuk a gyönyörű panorámát. Majd villamosra szálltunk, ami elvitt minket a kelenföldi vasútállomásra. Felültünk a vonatra és ismét egy kellemes 4 órás utat töltöttünk el. Szintén jó kedvel és vidámsággal telt el az idő.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a programon és nagyon hálás vagyok, hogy cserkész lehetek, mert ez a közösség a második családommá vált.
Jó munkát!
Szilvás Ádám (50.)