Útra kelt Betlehemből... 1. rész.
Hajnali négy óra van, a telefonom ébresztőjére sem volt szükségem, magamtól felébredtem. Egy lélekmelengető kávé után elindultam az autómhoz, hogy megszabadítsam a jégvirágoktól. A korai órán még békés a város, az igazak álmát alussza mindenki. Szeretek sötétben vezetni, van benne valami megnyugtató. Pláne, ha tudom, a Békeláng vár az út végén.
Gyorsan elugrottam Ildiért, aki elkísért ezen a korai órán. Sejtettük, hogy nem lesz túl nagy forgalom a Győr felé vezető gyorsforgalmin, fél hétre már meg is érkeztünk az Arrabona pihenőhöz, amit találkozási pontként jelöltünk meg. Nagyon jól időzítettünk, hiszen a 786. Szent György cserkészcsapat tagjai - akik Bécsből hozták be a Békelángot Magyarországra - kereken két perccel előttünk futottak be.
Amíg vártunk a Zoli (708.) érkezésére, beszélgettünk picit a bécsi Békeláng-átadóról. A magyar delegáció nagyon emlékezetes két napot töltött az osztrák fővárosban, Békeláng-útinaplójukat megtaláljátok a közösségi oldalukon. Megállapítást nyert, miszerint a bécsi templomok sem melegebbek télen, mint az itthoniak. Azonban a Békeláng fénye feledtette velük a zimankót. Miután mindenki a helyszínre ért, szétosztottuk a Lángot, majd sietve búcsút intett egymásnak a maroknyi kompánia, hiszen Zsuzsiéknak sietniük kellett a következő állomásukra, Tatára.
Hála a Jóistennek, a visszaúton is minden rendben zajlott. A Békeláng az esti ünnepi szentmiséig Ildiéknél várakozott, hogy aztán majd a Sarlós Boldogasszony Székesegyházból induljon tovább útjára a nyugati országrészbe és a szívekbe...
Folytatjuk!
Trixi (51.)