Keszthelyen járt a kerület
A múlt hétvégén összegyűlt a kerület apraja-nagyja, hogy részt vegyen az idén ötödik alkalommal megrendezett keszthelyi Strandhétvégén. A program nagyon csábítónak ígérkezett minden korosztály számára: a fagyi, a tejfölös-sajtos lángos, a röplabda, a frizbi – na meg persze a Balaton.
Bár úgy tűnt, az időjárás kedvét szegi az amúgy vállalkozó szellemű fiatalságnak, egész szép számmal vettünk részt a program megnyitásául szolgáló zászlófelvonáson. Ott rövid eligazítás következett, bár a résztvevők nagy részének a program már ismerős volt. Összeszedtük hát a fürdőruhákat, törölközőket, a labdákat, a frizbiket és elindultunk a partra.
Ott a csapatok gyors felosztása után már kezdődhetett is a játék. Röplabda, strandfoci és frizbi meccsek folytak párhuzamosan. Nevetéstől volt hangos a part – nem versenytársakként tekintettünk egymásra. A rövid ebédszünet alatt ugyan az időjárás ránk ijesztett, de a nap aztán újra kisütött, így hamar folytatódhattak a mérkőzések. Mindeközben a vállalkozó kedvűek a vizet is kipróbálták. Mindenesetre egészen különleges élmény volt pulcsiban álldogálni a Balatonban…
A program hivatalos befejezése után még bőven folytak a küzdelmek, emiatt kicsit meg is csúszott a vacsora, ami nagyon finomnak bizonyult. A következő programpont a kihagyhatatlan tábortűz volt, ahol aztán, ha akartunk volna, se tudtunk volna elpilledni. Szinte az összes ugrálós, kiabálós, táncolós játékot eljátszottuk abban a bő egy órában. A kisebbeknek aztán fellőtték a pizsit, de a nagyobbak még maradhattak a tűz körül egy kis énekelgetésre. Azonban akik a pihenést választották (volna) esti programul, azok tervét hamar áthúzta a kempinggel szemközti étteremben tartott lakodalom.
Másnap reggel a 8 órai ébresztő a mulatós miatt félálomban töltött éjszaka után nagyon-nagyon korainak tűnt. Azonban a program kötött volt, így nem fért bele a reggeli szundi. Gyors reggeli után aztán táborbontás következett, majd elindultunk a Fő téri templomba. Oda aztán a tervezettnél kicsit hamarabb értünk oda, így még maradt időnk a templomkertben egy kis játékra. A templomba aztán (nagyon megtisztelő módon) az Atya és a ministránsok után középen vonulhattunk be, és a szentélyben foglalhattunk helyet. Ahogy a mise ülős részeinél körülnéztem, cserkésztársaim arcáról sem a kipihentség tükröződött.
A mise után visszasétáltunk a kempingbe, ahol elérkezett az oklevelek és a kupák átadása. A legnagyobb várakozás a Vándorkupa sorsát övezte, ami a következő évet a keszthelyi csapatnál tölti majd.
Lecsukódó szemekkel, hátizsákokkal a hátakon, de nagyon szép emlékekkel a szívekben indultunk hát haza…
Gorell Anna (51.)